A bérbe adott ingatlanok valós alapterülete általában nagyobb, mint a bérleti szerződésekben szereplő terület. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonosok többsége veszteséget szenved el anélkül, hogy erről tudomása lenne.

Az alaprajzi felmérések pontos m² és funkció-adatai alapján elkészítjük az egyes épületek részletes, táblázatos alapterületi kimutatását például a BOMA, RICS vagy TeGoWa szabványok valamelyike szerint. Ezáltal tehát nőhet a bérleti díj bevétel  – legalább is elméletileg. A gyakorlatban a bérleti piac jelenlegi, kínálati jellege nehezen tesz lehetővé díjemelést. De ha a magasabb alapterületet arányosan csökkentett díjon számlázza is a bérbeadó (a bérlő ugyanakkora végösszegett fizet), egy későbbi áremelkedés már magasabb bázisról indul majd. A terület-módosítások mögött egy hiteles, ellenőrizhető kimutatás, és nemzetközi szakmai szabvány áll.

Saját használatú területek átvilágítása

Nagyvállalati struktúrában az egyes szervezeti egységek gyakran nem érdekeltek a racionális terület-felhasználásban, mert a fő tevékenység mellett az ingatlan-gazdálkodás másodlagos prioritást kap. Mióta a válság tart, népszerűek a költség csökkentő intézkedések: például a ki nem használt ingatlanok értékesítése vagy bérbe adása, mellyel a vállalat passzív befektetett tőkét alakíthat aktív pénzügyi eszközzé.

Az audit feltárja a tényleges használat módját, az aktív munkahelyek számát az egyes helyiségekben, és alapja lehet egy racionálisabb elhelyezési terv elkészítésének. Pontos állapot-adatok és tervrajzok, elsősorban pedig objektum-orientált költség-nyilvántartás alapján kialakítható egy belső bérlői rendszer, amelyben a szervezeti egységek vezetői dönthetnek az igényelt alapterületről – saját büdzséjük és a lehetséges helyiségek belső m² ára alapján.